Ahogy a bőrnek sem elég, ha télen kezdjük el az ápolását, úgy a testnek, pláne a léleknek is jót teszünk, ha a hideg, szürke, fényszegény hónapokra már ősszel elkezdjük a felkészítését. Igen, a lelkünknek is szüksége van a vitaminokra, nyomelemekre, csak ebben az esetben ezt másképp hívjuk.
De ne szaladjunk előre. Cikkek, internetes szakértői írások tömegét találod a test őszi, téli karbantartásáról, az immunrendszerünk trenírozásáról. Kell-e egy negyvenhetedik blogbejegyzés erről a kérdésről? Ráadásul kinek kedvezzünk az írásunkkal? A kamaszoknak? A változó korban lévő uraknak és hölgyeknek? A sportos életet élő harmincasoknak? A kedves, életvidám, de kicsit nehezen mozgó nagymamáknak, nagypapáknak? Ahány ember, annyi vitaminigény. Bár vannak általános szabályok, mindenkinek a saját életszakasza és -ritmusa, no meg elvárásai ismeretében érdemes a roborálást is megterveznie. Ehhez az internet, vagy még inkább egy dietetikus személyre szabottan tud professzionális segítséget nyújtani.
Mi úgy hisszük, hiába a tökéletes vitaminpótlás, a ragyogóan összeállított étrend, ha a lélek belül búsul. Márpedig – és az eddigi évek tapasztalata is ezt mutatja – egyszer csak ránk zuhan a szürkeség, ami kisebb-nagyobb szünetekkel tavaszig itt is marad. Ha a nap nem mosolyog ránk, nem marad más, nekünk kell mosolyogni. Könnyű mondani, igaz? Igen, de ne felejtsük el, hogy ezt a blogbejegyzést is egy emberi lény írja. Vagyis ugyanabban a cipőben jár, mint a kedves olvasó. Szóval a mosoly. Nem a bárgyú vigyorra gondolunk itt. Nem is az erőltetett vicsorgásra. Azt a mosolyt időzzük itt fel, amelyik szívből jön. De a szívből csak úgy tud bármi “szivárogni”, ha annyira feltöltjük, hogy másnak is juthasson belőle. Erre számos praktika létezik – világnézet és életszemlélet függvényében. Mindenkit arra kérünk, lazán, hátradőlve olvassa a továbbiakat, és csak annyit vegyen komolyan belőle, amennyit meggyőződése szerint el tud fogadni. A többit egyszerűen engedje el.
Aki spirituális, vagy nem idegenkedik tőle, annak remek megoldás a hajnali (reggeli?) meditáció: ehhez elég fél órával korábban kelni, és találni a lakásban egy nyugodt, gyertyafényes sarkot. Itt elmerenghetünk az életünkben fellelhető örömteli dolgokról, és rendet tehetünk a szívünkben, elménkben minden nap elején. Olyan lesz, mint egy frissítő zuhany. Csak épp a lelkünknek.
Más lehetőség – ami nem zárja ki az előbbit – az olvasás. Mindig rohanunk valahova, mindig csinálni kell valamit. Ha mégis marad fél óránk “csak úgy”, akkor jön a telefonos görgetés, vagy a tévé bámulása. Pedig annyi, de annyi jó könyv van a világban. Ne feledjük: ha a világirodalom óriásai nem szórakoztatnak, és a ponyva is hidegen hagy, még mindig milliószám találhatunk főzős, pszichológiai, párkapcsolati, állatos, vagy éppen kertészkedős témájú könyvet, vagy a lakberendezésről, autószerelésről, országokról, emberekről, gyerekekről, vagy bármiről készült írást. Valami biztos kedvünkre lesz! Válasszunk bátran – nem törődve a vélt, vagy valós elvárásokkal – és látni fogjuk: beletemetkezni olyan öröm lesz, ami a szívet csordultig tölti minden alkalommal.
A végére hagytuk a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb töltődést: keressük a kapcsolódást szeretteinkkel, ismerőseinkkel. Egy avar rugdosós délután a gyerekekkel az erdőben, egy közös vacsora a barátokkal, netán egy romantikus séta a városban a párunkkal, de még a labdadobálás a kutyával is mind-mind a szív akkumulátorait töltik.
Szóval az idő olyan, amilyen. Nem ettől lesz rossz- vagy jókedvünk. Hanem attól, ahogyan megéljük. Vagyis – és ez talán ismerősen hangzik majd – rajtunk múlik, hogy a szürkeséget látjuk, vagy azt észre sem vesszük, és élünk tiszta erőből ilyenkor is.
